Diagnózis
A neuropathia kimutatásának egyik korlátja, hogy alsó végtagi fájdalom esetében általában az orvos és a beteg is elsősorban érszűkületre gondol, miközben az idegbántalom gyakoribb szövődmény,
mint a verőérbetegség. Az amputációk megelőzésének fontos összetevője az idegbántalom minél koraibb stádiumban történő kimutatása és megfelelő kezelése.
E tekintetben fontos útmutatásul szolgál a klinikai tünetek feltérképezése
A diagnosztika alapvető összetevője a reflex-kiesés vizsgálata. Az érzőidegrendszer működészavara esetében a legfontosabb az érzéscsökkenés kimutatása. Erre alkalmas lehet a hagyományos orvosi, különösen ideggyógyász szakorvosi vizsgálat, de ugyanakkor egyszerű, minden orvos számára elérhető, olcsó és gyors diagnosztikus eszközök is rendelkezésünkre állnak.
Az érzéscsökkenés kimutatásának egyik egyszerű lehetősége a kalibrált hangvilla alkalmazása. A hangvillát megütjük, majd ezt követően csontos alapra (leggyakrabban az öregujj eredésénél lévő bőrfelületre, vagy a belbokára) helyezzük. Az ütés következtében a hangvilla mindkét ágán elhelyezkedő 1-8-ig terjedő számsor „kettéválik”, majd a rezgés csillapodásával párhuzamosan fokozatosan ismét „egybeolvad”. A beteg jelzi az orvosnak, hogy meddig érzi a rezgést. Súlyos fokú érzőideg károsodás esetén a beteg a rezgést rövid ideig érzi, a kalibrált hangvilla vizsgálat eredménye alacsony értéket ad. Idegkárosodásra jellemzőnek az 5, vagy az alatti értéket tartjuk, 6-os a határérték.
Az előbbinél is egyszerűbb módszer az ún. monofilamentum alkalmazása. A nyélre erősített speciális anyagból készült, nylonszál önsúlya által okozott érintést a beteg vagy megérzi vagy nem érzi. Amennyiben a beteg nem érzi az érintést, ez klinikai tanulmányok adatai szerint rendkívül megbízható előrejelzője az adott területen várható felületes fekélyképződésnek. A neuropathia következtében kialakuló talpi fekélyek fő jellemzője, hogy azok fájdalmatlanok, így a beteg nem vesz róluk tudomást. A folyamat előrehaladása, a lágyrészek felé történő terjedése súlyos esetekben a láb elvesztését eredményezheti.
A vegetatív idegrendszeri károsodás kimutatása során az egyik egyszerű módszer a vérnyomás fekvő helyzetben, majd ezt követően álló helyzetben történő mérése. Normális körülmények között álló helyzetben a vérnyomás kissé emelkedik, míg idegkárosodás fennállása esetén az emelkedés helyett csökkenés következhet be, ami egyes ritka esetekben súlyos mértékű is lehet.
A Neuroteszt segítségével a beteg saját maga is diagnosztizálhatja a vegetatív idegrendszeri károsodást. Az idegbántalom részjelenségeként csökken a verejtékmirigyek működése is, így csökken az alsó végtag hőleadó képessége, az érintett betegek nem tudnak izzadni. A folyamat száraz láb, berepedezések kialakulásához vezet.
A Neuroteszt kémiai anyaggal átitatott tesztcsíkot tartalmaz, amelynek felhelyezésével az izzadás mértéke mérhető. Ép viszonyok között a tesztcsík néhány percen belül jellegzetes színreakciót mutat, kék színből, rózsaszínűre színeződik, míg a vegetatív idegrendszert érintő idegbántalom fennállása esetén elszíneződés nem figyelhető meg, a tesztcsík kék marad.
A cukorbetegséghez csatlakozó idegbántalom átfogóbb, részletesebb vizsgálatára – amennyiben ezt a kezelőorvos indokoltnak tartja - a neuropathia központokban nyílik lehetőség.