Vajon hogyan tudjuk hatékonyan elmondani panaszainkat, tüneteinket telefonon?
Hogyan lehet rövid idő alatt, csak a hangra fókuszálva, figyelve tanácsot kérni, a választ pedig értelmezni, minél pontosabban rögzíteni?
A telefonos kommunikációt az üzleti életben, multicégeknél, call-centereknél, telefonközpontokban professzionális trénerek oktatják több napon keresztül.
A jelen vírushelyzetben pedig számtalan laikus beteg rákényszerül arra, hogy ilyen testreszabott oktatás nélkül tüneteivel, panaszaival telefonon keresse fel orvosát és kérdezze meg véleményét, kérje tanácsát. Mindezt viszonylag rövid rendelkezésre álló idő alatt, minél hatékonyabban.
Ebben szeretnénk segíteni: hogyan lehet ezt minél professzionálisabban csinálni, hogy valóban az az információ menjen át, amit mondani szeretnénk, azt kapja meg az orvos a vonal túlsó végén. Illetve betegként mi magunk is azt halljuk, és rögzítsük, ami az orvos üzenete.
Mitől nehéz a telefonos kommunikáció?
Nem látjuk a másikat. A kommunikációban elsősorban a látásunkra támaszkodunk. Ez a fő érzékszervi csatornánk. 85%-ban ezt használjuk s csupán 10%-ban a hallást. Nem látjuk a másik testbeszédét, milyen arckifejezéssel beszél hozzánk. A testbeszédre csak a hanglejtésből, hangsúlyból, hangerőből következtethetünk. Sokkal kevesebb információ van éppen ezért az érzelmekről.
Nem látjuk azt sem, hogy éppen milyen helyzetben van. Nem tudjuk, hogy teljes mértékben tud-e figyelni ránk.
Nekünk magunknak is könnyebben terelődik a figyelmünk. Pl. belép valaki, vagy épp csengetnek.
A hanghallás utáni memóriánk rosszabb, mint amikor látunk is valamit.
Ráadásul gyakran a kevés idő, a sürgetettség miatt egyfajta szorongás van bennünk telefonálás alatt, vagy legalábbis egy olyan alapfeszültség, ami miatt nehezebben tudunk figyelni a másikra, beszűkül az érzékelésünk és nehezebben tudunk gondolkodni is. Mintha egy kicsit beburkolna bennünket ez a feszültség.
